Az éhezők viadala rajongói körében évek óta rendszeres beszédtéma az előzményregények megjelenése, ezek közül éppen Haymitch Abernathy története váltotta ki a legnagyobb érdeklődést, ezért az új könyv, az idén megjelent Az aratás hajnala (Sunrise on the Reaping) nagy port kavart, különösen úgy, hogy ezzel együtt bejelentették a filmadaptáció készítését is. A várhatóan 2026 novemberében moziba kerülő film színészeiről a hivatalos Instagram-oldalon rántják le a leplet, a rajongók pedig egyelőre nagyon elégedettek és izgatottan várják az új információkat a forgatásról. Suzanne Collins szeret játszani a párhuzamokkal, a könyv pedig bemutatja: Haymitch akár a lázadás szimbóluma is lehetett volna Katniss helyett. Spoileres kritika következik.
A Collins-féle regényvilág sikere magából az alapötletből származik, amely az egész sorozat elindulását okozta: a szerző kapcsolgatott a tévécsatornák között, amelyeken háborút közvetítettek, illetve szórakoztatóműsort játszottak. Természetes, hogy ezeknek az ötvözete felkelti az olvasók vagy éppen a moziba járók érdeklődését, annak ellenére, hogy korábban jelent már meg hasonló történetszállal rendelkező regény. Ilyen például a japán Takami Kósun tollából származó 1999-es Battle Royale, amelynek, ha csak a könyv hátoldalán feltüntetett tartalmát ismernénk, könnyen azt lehetne hinni, hogy ugyanaz a történet.
Suzanne Collins azonban teljesen másra helyezi a hangsúlyt a regényeiben.
Míg a Battle Royale esetében inkább a mérkőzés a fontos, a politikai helyzetre pedig csak utalást kapunk, Az éhezők viadala korábbi és legutóbb megjelent történetében is csak kis szerephez jut a viadal, sőt, szinte figyelemelterelésként is lehet rá tekinteni, annyival fontosabb a Panemben uralkodó diktatúra és annak leverése. A viadal önmagában arra szolgál, hogy szemléltesse az elnyomást, valamint, hogy a kapitóliumiak szerepkörét ossza rá az olvasókra azzal, hogy szinte ugyanolyan izgalmat váltanak ki bennük is az arénában zajló események. A szerző kétségtelenül egy olyan világot hozott létre, amely a mai napig megfogja és izgatott várakozással tölti el az új és régi olvasókat egyaránt. Rengeteg elméletet lehet találni arról, hogy melyik szereplő történetéről szólhatna a következő regény: Haymitch mellett leginkább Finnick Odair viadaláról szeretnének olvasni.
Collins többször hangoztatta azonban, hogy a viadal kedvéért nem fog új könyvet írni,
csak akkor, ha a történettel fontosabb kérdéseket is feszegethet. Az aratás hajnala esetében ez a téma a propaganda szerepe a diktatórikus államokban, a regény pedig lehetőséget nyújt arra, hogy a szerző újabb párhuzamokat és összefüggéseket rejthessen el az események és a szereplők között.
Haymitch Abernathy a trilógia egyik legfontosabb szereplőjeként mutatkozik be, az 50. Éhezők Viadala korábbi győzteseként, mentorálásával pedig a verseny után is végig segíti a főszereplőket, egészen a Kapitólium bukásáig. Az aratás hajnala főszereplője ekkor egy megkeseredett, arrogáns alkoholista, akinek a múltjáról csupán utalásokat találunk a könyvekben, és – mint ahogyan a legújabb regény elolvasása után kiderül – még akkor sem kapunk átfogó képet róla, amikor Katniss és Peeta a Futótűzben végignézik Haymitch viadalának összefoglaló videóját.
A könyv rengeteg párhuzamot és ellentétet épít fel Katniss és a fiatal Haymitch között,
akik bizonyos tekintetben hasonlóak, a történetük mégis teljesen más véget ér. Hőseink mindketten az édesanyjukkal és kistestvérükkel élnek, valamint korán elvesztették édesapjukat balesetben, mégis teljesen eltérő módon viszonyulnak az élethez. Katniss szinte soha nem engedi meg magának az álmodozást, mivel elsősorban ő tartja el a családot és rájuk kell vigyáznia. Zárkózott lány, aki alig enged magához közel valakit, és nem sokat gondol a jövőjére. Ezzel szemben Haymitchnek mindene megvan, amire szüksége lehet – a munkájából viszonylag jól megél, és sok időt tölt a barátaival és a szerelmével. Az aratásra is csak kisebb problémaként gondol, és bár nem tud elképzelni olyan világot, amelyben nincs viadal, bátran mer terveket szőni a barátnőjével.
Haymitch – akárcsak Katniss – már az aratás napján felhívja magára a figyelmet azzal, hogy illegálisan választják ki a viadalra. Ezzel pedig Peeta Mellark lett az egyetlen Tizenkettedik körzeti győztes, akinek a nevét hagyományos módon sorsolják ki. Éles a kontraszt azonban, ugyanis Haymitch esetében az aratáson történteket elrejtik az átlagos nézők elől, ezért ő eleinte csak a lehető legrosszabb emberek, Snow elnök és a Játékmesterek figyelmét képes magára vonni. Katniss aratása ezzel szemben a nagy nyilvánosság előtt zajlik, ez válik később előnyévé. A két főszereplő rekordot dönt azzal a pontszámmal, amelyet a Játékmesterek osztanak ki minden Kiválasztottnak a viadal előtt, a teljesítményük alapján. Katniss ugyanis 11-est kap, míg Haymitch 1-est – ennél nagyobb különbség szinte nem is lehetne köztük látszólag,
a Játékmesterek indoka mégis ugyanaz: büntetés.
A magas pontszámmal Katniss gyakorlatilag céltáblává válik az arénában, komoly fenyegetésként állítják be. Haymitch pontszáma hasonló célt szolgál, azzal a különbséggel, hogy őt a „gyengeségével” emelik ki a tömegből, és dobják a többi versenyző elé. A pontjaikat azonban mindketten előnyükre tudják fordítani, így ez a büntetés végül nem üt akkorát. Mindkettejük jellemében meghatározó tényező, hogy imádják a kistestvéreiket, a viadal során pedig mindketten akaratlanul is magukhoz vonzzák a fiatalabb versenyzőket. Katniss esetében ez Ruta (a filmben Rue), akinek a halála fontos mérföldkő nemcsak a hősnő karakterfejlődésében, de a lázadás és a Körzetek összefogásában is.
Haymitch történetében négy kisebb versenyző is fontos szerepet játszik,
közülük pedig talán Ampert az, akit leginkább párhuzamba lehet állítani Rutával. Ampert is másik Körzetből származik, és ő az a kicsik közül, akivel Haymitch már a viadal előtt is legszorosabban együttműködik. Ezt, illetve a többi kapcsolatot azonban – Katniss és Ruta szövetségével ellentétben – mind kivágják a viadalról bemutatott felvételből, így semmi esély nincs arra, hogy a körzetieket inspirálja az összefogásra.
A legnagyobb eltérés a két főszereplő között a motivációikban és a viadalhoz való hozzáállásukban rejlik. Míg Katniss, habár szkeptikus, az aratást követően egyből a túlélésre koncentrál és arra, hogy hazatérjen a családjához, míg Haymitchben egyszer sem merül fel az, hogy megnyerhetné a versenyt. Az ő célja elsősorban az, hogy a családja ne lássa őt szenvedni, valamint az, hogy nyomot hagyjon. Szándékosan tönkre akarja tenni az arénát, és az egész kapitóliumi tartózkodása alatt kisebb-nagyobb lázadásra utaló cselekedeteket hajt végre, azzal a biztos tudattal, hogy mivel úgyis meghal, a szeretteit nem lesz értelme megbüntetni a tetteiért. Nem kalkulál azzal a lehetőséggel, hogy életben marad, és ezért torkollik tragédiába a története. Érdekes módon az egyetlen eset, amikor a Kapitólium kénytelen megmutatni a képernyőkön Haymitch ellenállását, nincs előre eltervezve. Ráadásul ugyanakkor történik, amikor Katniss is elindítja az innentől már elkerülhetetlen felkelést: a viadal legvégén.
Ekkor mindkettőjüknek megadatik az a lehetőség, hogy szimbólumokká váljanak,
egy kritikus különbség azonban mégis meggátolja ebben Haymitchet. Az ő családja ugyanis büntethető, nem irányul rájuk akkora figyelem, mint Katniss szeretteire. Ő azzal, hogy önként jelentkezik a húga helyett, lényegében biztosítja, hogy egy ujjal se nyúlhassanak hozzá. Haymitch nincs ilyen szerencsés helyzetben, ezért csírájában tudnak elfojtani benne minden hajlandóságot arra, hogy további problémákat okozzon; egészen addig, amíg Katniss vissza nem hozza az életébe a reményt. A viadalt követően Haymitch meg van győződve róla, hogy minden, amit tett, a semmibe veszett, és nem ő az az ember, akire a felkelésnek szüksége van. Ekkor hangzik el Plutarch – a lázadás egyik fő mozgatórugója – szájából az, hogy „nekünk olyasvalaki kell, aki pontosan olyan, mint te.” Katniss bizonyítja a feltevésüket, amikor eltérő motivációval, de hasonlóan tüzes jellemmel végül
sikerrel lobbantja fel a lázadás lángját.
Sok szempontból szerencsésebb, mint elődje, jókor érkezik és éppen a megfelelő körülmények segítik abban, hogy a régóta lappangó ellenállás szimbólumává váljon. Ehhez viszont szüksége van Haymitchre is, akinek nem mellesleg éppen egy tűzacél az a személyes tárgya, amelyet a viadalra magával visz.
Suzanne Collins Az aratás hajnalával ledönti azt a YA-könyvekre jellemző elemet, miszerint egy „kiválasztott” létezik, aki végül megmenti a világot: kicsit szerencsésebb körülményekkel ugyanis ez akár lehetett volna Haymitch is. Amennyiben pedig azt vesszük alapul, milyen erősen manipulálja a Kapitólium a viadalon bekövetkező eseményeket, nem kizárt, hogy korábban rengeteg más olyan versenyző cselekedeteit sikerült elrejteni, aki szintén alkalmas lehetett volna a lázadás kirobbantására.
Suzanne Collins: Az aratás hajnala, Agave, 2025.
